Mit hozhat magával az új és a meglévő csőhálózat?
Az újonnan szerelt fűtési vezeték belsejébe a gyártás, szállítás, tárolás és helyszíni munka során is kerülhet szennyeződés. Fémforgács, por és tömítési maradvány ugyanúgy előfordulhat, mint egy régebbi hálózatból meginduló lerakódás. Az új cső tiszta külső felülete ezért önmagában nem igazolja a teljes vízkör belső állapotát.
Ha új hőcserélőt, szivattyús egységet vagy üvegházi fűtési ágat kötnek meglévő rendszerre, két külön állapot találkozik. A bekötés előkészítésénél az új és a régi rész szennyeződését együtt kell értékelni. A cél, hogy az elmozduló részecskék eltávolítása még a kényes berendezések üzemi használata előtt rendezett feladat legyen.
Először az öblítendő szakasz határát rögzítsék
Az ajánlatban derüljön ki, hogy csak az új csőágat, az érintett osztó-gyűjtőt vagy a hozzá kapcsolódó meglévő hálózat egy részét is elő kell készíteni. A kapcsolási rajzon azonosítható legyen a csatlakozási pont és az a határ, amelyen túl a működő rendszer már nem része a munkának. Így a megrendelő ugyanazt érti „rendszeröblítés” alatt, mint a kivitelező.
Meglévő üzemben ehhez az üzemeltető információja is kell: mely körök maradnak használatban, mikor lehetséges leállás, és mi ismert a korábbi töltővízről vagy adalékról? Egy műhely új fűtési ága és egy termesztés közben bővülő üvegház eltérő szervezést igényelhet. A teljes leállási feladatot a működő üzemben végzett csőhálózat-bővítésről szóló cikkünk bontja ki.

